Gyermekkor

A kis Tibike 1946. április 2-án (?) az esti órákban Tatán jött a világra, Szekeres Erzsébet és Mogyorossy János második gyermekeként.

A bábaaszzony kezében tartva a véres csomagot, felemelte és azt mondta: - Erzsikám, ennek a gyermek nagy szerencséje lesz az életben. Dupla burokban született !

A háború emléke még ott kísértett a város utcáin. Erzsébet viszont két kezével teremtett minden nap valamit amivel túlélték a következő napot is. Kukoricára futtatott babot, paradicsomot, uborkát tett, tököt ültetett és amikor a kicsik cseperdeni kezdtek dolgozni járt a tej üzembe. (ha jól emlékszem)

János is munkát vállalt. Hivatali autóval járta az országot (......................................nem pontosan emlékszem milyen munkakörben)  Magas, fess ember volt, olyan akibe első látásra szerelmesek lettek a polgár leányok. Magabiztos eleganciával mozgott hiszen korábban, még a háború előtt előtáncos volt a Pesti bálokban. Fekete szmokingban és fehér lasszé kesztyűben. parádézott azoknak a férfiaknak a magabiztosságával akiket a fennvaló méretes eszközzel látott el.

Tibor szerint, - Ő a méreteit az Anyukájától örökölte. 

  János apja, Meck Úr tarfikos volt. Jól ment a bolt, fiát póni fogattal sétáltatta vasárnaponként a Stefánián. Segédje - Mekkkúúrnak szólította ha női vevő lépett a boltba. Elege lett ebből és Mogyorossyra váltott. Ypszilonnal, mert adott a látszatra.  Aztán az ötvenes években államosították a Szövetség utcai trafikját és elszegényedett.

10 éves volt amikor az oroszok bejöttek. Nem volt semmi, csak újra félelem. Az emberek sötétedés után nem léphettek az utcára, a lakásukba egy orosz tiszt  költözött. Szerencséjükre. Megkedvelte a fiatal családot és megóvta őket a fosztogató, duhaj kiskatonáktól. 

(Eszembe jut halványan még egy történetfoszlány egy átlőtt szekrényről amiben talán az anyukája lapult és nem talált.)

A tankok a Krisztály szálló előtt álltak, töltött ágyúcövekkel. Az apukának pedig dohány kellett.

 -Eridj fiam, kérj cigarettát, te  gyerek vagy , téged úgysem puffantanak le. 

/ezt fájdalommal a hangjában mesélte. Legyőzte a félelmét és hozott dohányt/, de az apa meztelenné vált.  Ez az élmény a gerincvelőjébe égett. /

Jánoskám-ból- mert így szólította az édesanyja teljesen hiányzott a kűzdeni vágyás Egy letűnt kornak a gyermeke volt, és nem tudott az új játékszabályok szerint ügyeskedve, dőrgölődzve, élni. A főldhöz sem értett. 

Egyszer kérte meg a felesége, segítene a kukorica kapálásban, és soha többet, mert mind kikapálta a termést, a gyom meg ott maradt. Eztán ha a család kapált, Ő olvashatta nyugalomban a napilapot. 

Egyszer megtelt a pücegödör. Hát mit tehettek, kilapátolták a kertre. Tibor mellé az iskolában egy hétig nem űlt  senki, annyira bűzlött, a kertjük meg még hosszabban. Következő évben hatalmas paradicsomok teremtek. 

Amikor az anyja bevitte a leszedett termést a házba János megkérdezte

 - Erzsikém, hát honnan ezek a gyönyörű paradicsomok? 

- Jánoskám, hát a kertünkből.

- Erzsikém, nekünk van kertünk???

.............................................................................................................................................

Amikor a kilencvenhat körűl megismertem már jó öreg volt. Magas alkat, hosszúkás arc, hosszú és kerek orr, nagy fülek és huncut csillogó tekintet. Amikor meghalt már túl volt a kilencvenen Erzsike és Ildi lánya kitartóan ápolták-gondoztám. Nyár volt. A főtéren álló tömbház emeletén laktak, hátsó ablakuk a tízemeletesekre nézett.A krémes amit kívánt ebédre túl sokat állt a cukrászda pultjában. Már gyenge is volt. Szalmonella fertőzés vitte el.

Fent a kálvária hegyen lévő kápolnában búcsúzatták. Nagy koszorúkkal, a sír még szerényen nézett ki. Tibor megcsináltatta a dupla családi sírhelyet, talpigTardosi vörösből arany betűkkel. Fontos volt. Az anyja lelkének.     

A kis városokban sok ilyen fontos dolog van, amit meg kell csináltatni, ha vagy valaki. És ők lettek valakik. Ez évekig lefoglalta őket. Egy új antik komód, egy szép váza, szőnyeg miegymás. Erzsi néninek volt érzéke és szeme ehez.A Smogyi Béla úti csendes udvari lakást is szépen berendezte. Nagy diófa állt a hálószoba előtt. 

Szilvi unokája (Ildi lánya) is szeretett ide jönni.A nagymama büszke volt rá. Hogy milyen gyönyörűen sminkel, fotóz, öltözködik. Jókat beszélgettek. A nagyímama ilyenkor szőkére festette a haját és lélekben is megfiatalodott.

..................................................................................................................................

Tibor sokat lógott a többi gyerekkel a Fényesen, a malmok köről meg az Öreg-tónál. Pecáztak, leskelődtek, fára másztak. Persze az oroszok hatékonyabban pecázatk kézigránáttal-tönkre is tették a tavat egy időre.

Nagyvolt a szegénység. KIjárt a vasúthoz is, hogy a szenes vonatokról egy kis tüzelőt kérjen.

Amikor Pesti diák lett ingáznia kellett. A hajnali vonattal jött és az estivel ment. Napi betevője nagyon szerény, ha egyáltalán jutott. Állandóan éhes volt és fázott.  Egyszer leszakadt a cipőtalpa. Nem volt pénzük másikra, ezért dróttal átkötötte és úgy járt.